Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas magyar színész, műsorvezető, rendező és Szily Nóra pszichológus, újságíró, műsorvezető lebilincselő pódiumbeszélgetésének résztvevői voltak a KolorAkadémia 3. előadásának hallgatói, akik ellátogattak szeptember 13-án az Egressy Béni Művelődési Központba.
A komoly témákat is érintő beszélgetés minden pillanatában megvillant Alföldi összetéveszthetetlenül fanyar humora, szókimondása. Már az első percben elárulta, hogy nem először jár Kazincbarcikán, hiszen tizenhat évesen, harmincöt évvel ezelőtt részt vett itt egy színjátszó találkozón. Megemlítette, hogy az akkori városhoz képest rengeteget változott Kazincbarcika, ráadásul pozitív irányba.
Fotók: Zele Tímea
A művész felelevenítette élete meghatározó szakaszait is, megtudhattuk többek között, hogy egy kicsiny zsákfaluban nevelkedett a nagyszülei és a dédmamája védő szárnyai alatt. Az élethez való hozzáállását, azt, hogy békében lenne a fiatalkori önmagával – ha ma találkozna vele –, nyolcvan százalékban a pedagógusainak köszönheti, akik végig kísérték az életének első évtizedeit.
Nagyon hamar tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni, és vállalja, hogy egész élete során csak önmagának akart megfelelni. Imádja, hogy több, különböző területen dolgozik párhuzamosan, ugyanis elmondása szerint ez pörgeti fel. Rendezőként, direktorként is mindig megadta a tiszteletet a kollégáknak, de a színpadon annak kell történnie, amit ő elképzelt. Ezzel kapcsolatosan egy anekdotát is megosztott a közönséggel: Törőcsik Marira – aki nagyon szeret trécselni – egyszer próba közben rászólt, hogy „az öregasszony leül”, és a színésznő sértődöttség nélkül teljesítette az utasítást.
A mások szemében nagy tragédiaként látszó, Nemzeti Színházból való távozása után sem érez tüskét a szívében, sőt kifejezetten büszke arra, hogy egyenes ember tudott maradni, és büszkén tükörbe tud nézni. Nem tudatosan vált „ellenállóvá”, egyszerűen csak kimondja a véleményét, amivel úgy gondolja, jelenleg kisebbségben van.
Külföldi rendezései alatt sem hazudtolta meg önmagát, hiszen, mint mondta, nem tud például „koreai Alföldiül” rendezni, ennek köszönhetően az eltérő kultúra színészei és közönsége sem kap másféle előadást, mint a hazai.
A művész egyik fő hobbija, hogy mindenféle műtárgyat gyűjt, tele van az otthona kisebb nagyobb festményekkel, kerámiákkal, szobrokkal, amiknek megvan a saját helyük. Visszautasítja, hogy rendmániás lenne, de csak akkor érzi jól magát, ha minden ott van, ahol ő szereti, „mert az úgy jó”.
A jövőbeni időbeosztása másfél két évre előre meg van tervezve. Rengeteget dolgozik, de mindig ki tudja pihenni magát, hiszen utazás közben, mozgó járműben bármikor képes elaludni.
Szily Nórának köszönhetően rengeteg apró titkokra derült fény, így mindenki válaszokkal tele térhetett haza az előadás után.