A Tankcsapda huszonkilenc évvel ezelőtt alakult, mára az eredeti felállásból az egyetlen, alapítótagként megmaradt Lukács László egyedi dalszövegei jelentik a csapat sikerének kulcsát. Az együttes a zenész 50. születésnapja alkalmából különleges turnésorozattal lepi meg rajongóit. A Lukács fél évszázad turné egyik állomása a Kolorfesztivál volt. A csapattagokkal, Lukács Lászlóval, Fejes Tamással és Sidlovics Gáborral stábunk készített interjút.
– Elhangzott Öntől, hogy ez kivételes koncertkörút szubjektív válogatás. Mit jelent ez az Ön értelmezésében?
Lukács László: Ez a mostani turné, ami május eleje óta tart, a Tankcsapda életében egy speciális összeállítás, a szónak abban az értelmében, hogy a zenekar legelső korszakától a napjainkig játszott dalokat azok megjelenési sorrendjében adjuk elő. Ráadásul igyekszünk úgy csinálni, hogy minden egyes estén mindegyik lemezről legalább egy-egy dal megszólaljon. A szubjektív ez esetben azt jelenti, hogy az én javaslatom alapján döntöttünk közösen a srácokkal az elhangzó dallistáról.
Fotók: Kovács Loretta
– Egy közönségtalálkozón hangzott el Önöktől, hogy a televíziós és rádiós újságírók, illetve a magyar rockipar is többet ártottak a csapatnak, mint amennyire kellett volna. Mire céloztak akkor?
Sidlovics Gábor: Ez a folyamat már a 2000-es években elkezdődött. Azt gondolom, ez napjainkban is élő jelenség, csak Tankcsapda-szinten sikerült jól kezelnünk. Ez egy hosszú beszélgetés témája lehetne, de arra gondoltunk, hogy vannak a rockzenének, illetve a rock and rollnak olyan szegmensei, amelyek eddig tabuk voltak Magyarországon, vagy Kelet-Európában. Itt elsősorban az anyagi dolgokra, szponzorokra gondolok, amikről a különböző fórumokon, interjúkban rengeteg szó esett. Az újságírók szerint ezekről nem volt helyénvaló beszélni, holott nyugaton, ahol a rock and roll hazája van, teljesen normális, elfogadott dolog. Mi ebből felálltunk, és azt hiszem, most már felemelhetjük a győztes zászlót, de nagyon sok zenekar azért bukott meg, mert az újságírók és a médiumok ezt úgy állították be, mint valami ördögtől való dolgot. Márpedig, ha valakinek nincs hozzá érzéke, vagy nem tudja, merre induljon el, vagy fél a kritikától, akkor bizony nagyon sok lehetőségtől elesik, amire egy zenekarnak nagy szüksége van.
– Nagy hangsúlyt fektetnek a promócióra, a brandépítésre. A zenekar fennállásának 25. évfordulóján a Soproni Sörgyárral karöltve megalkották a csapat első márkás sörét. A Guns N’ Roses szintén piacra dobta a maga sörét. Hogyan vélekedtek erről anno?
Fejes Tamás: Akkoriban azt fogalmaztam meg, hogy egyáltalán nem bűn az, ha a piac frissítésén gondolkodunk. Nem biztos, hogy a Guns N’ Roses tőlünk vette az ötletet, de az is lehet, hogy igen. Ugyanúgy, ahogy a keleti blokkban is turkálnak zenészek nyugatról, zenéket építenek be, csakhogy sokkal profibban építik a piacot és a zene visszaáramlik, amit talán mi fogunk majd megint másolni. Azt hiszem, nem idegen tőlünk a piacvezető gondolkodás, s amit mi elkezdtünk a saját túlélésünk miatt, az párhuzamosan fejlődött a nyugati piaccal. Mi nem a nyugati trendek után megyünk, hanem a saját fejünk után, és az idő hosszú távon minket igazol.
– Az áprilisi Metallica koncerten a zenekar eljátszotta a „Legjobb méreg” című Tankcsapda számot. Milyen érzés volt hallani?
Lukács László: Nagyon megtisztelő, amikor egy vezető rockzenekar akármilyen oknál fogva belecsap és lejátszik néhány dallamot, pláne, hogy elénekelve teszi ezt.
Sidlovics Gábor: Bármilyen furcsa, egy icipici kazincbarcikai vonatkozása van a dolognak. Nagyon sokan megkérdezték, nem akarunk-e mi is játszani egy kis Metallicát, és el is mondtuk, hogy életünkben egyszer játszottunk hardcore funk metallicát, nem egy egész nótát, csak egy jellemző részét. Ez két évvel ezelőtt volt Kazincbarcikán, augusztus 12-én, a Metallica „Fekete lemezének” a tiszteletére, az öltözőben találtuk ki, hogy az „Enter Sandman”-nel fogunk kezdeni.
– Nemrégiben úgy fogalmazott, hogy Önöknek minden egyes koncert egyformán fontos. Valóban így van?
Lukács László: Mi ezt tényleg így gondoljuk, a szó legjobb értelmében. A Tankcsapda soha nem megosztani kívánta az embereket, sokkal inkább összehozni. Teljesen mindegy, hogy egy kis koncert kemény magjának játszunk, vagy egy fesztiválon, olyan embereknek, akik talán először hallanak minket, a legfontosabb a közönség együvé tartozásának érzése.